[10-1]
A kviddics pályára írt utolsó reagomat szeretném javítani, mert nem vettem figyelembe, hogy Ailith nincs ott, ezért a nevét szeretném átírni Arielle-re.
(De itt van az egész javított reag, hogy ne nektek kelljen keresgélni bennük a neveket :)
Őszintén szólva a Mardekárosok fennhéjazását látva valami sokkal látványosabbara és jobbra számítottam. Mondjuk arra, hogy a nyáron kitaláltak valamit, amivel legyőzhetik a Hugrabugot és minket is, de a játékukban semmi változás nem volt. Kissé unottan bámultam végig a terelők és a fogó válogatását, ahol egyedül a sérült negyedéves jelentett valami izgalmat. Bár inkább ne történt volna meg ez a kis incidens. Nem lehetett kellemes érzés az emiatt kiesett jelentkezőnek.
Ezután következett a hajtók kiválasztása. Még a próbaköröket repülték, amikor izgatott sutyorgásra lettem figyelmes a hátam mögül. Hátrafordultam, de szinte a fél Griffendél ott ücsörgött. Cedric, Jason és Will természetesen egymás mellett, és fenn volt tartva egy hely Leónak is, aki még mindig nem bukkant fel. Mellettem pedig ott ült Jess, Ren, Arielle, és még néhányan a hatodévesek közül. Eleinte nem értettem, mi az izgatottság oka, de aztán Will rámutatott az egyik mardekáros, valami Oakley seprűjére, ami durván jobbra húzott, és egy balkanyarnál kis híján le is dobta magáról a lányt.
- Ugye nem ti tehettek róla? - bukkant fel Rose szinte a semmiből, a frászt hozva mindenkire. Nem nagyon értettük, mit kerese a pályán, hiszen köztudott, hogy utálja a kviddicset, de aztán rájöttünk, hogy azt is utálja, ha bármiből is kimarad.
- Dehogy! - vágták rá egyszerre a srácok, és az arcuk tényleg ártatlannak tűnt.
- Ajánlom, hogy így legyen, mert ha kiderül, hogy ilyen aljas húzásokkal alacsonyítjátok le a saját házatokat, nem számíthattok túl sok jóra! - sziszegte résnyire szűkített szemmel házunk szeretett prefektusa.
- Ugyan, elég sokat bénáznak mindenféle közbeavatkozás nélkül is! - röhögött fel valamelyikük halkan. Rose még vetett ránk egy rendreutasító pillantást, majd ismét eltűnt a tömegben.
A fiúk még nevetgéltek egy kicsit, kifigurázva Rose-t, de én már újra a pályára figyeltem. Még hallottam, ahogy Cedric méltatlankodik egy kicsit, ugyanis tényleg nem ők bájolták el a lány seprűjét. Közben Oakley leszállt, és kapott egy másik seprűt a szertárból, a gyakorlóseprűk közül, így kis csúszással ugyan, de folytatódott a válogatás.
Brad kiengedte a labdákat: a gurkókat és a kvaffot, amik azonnal repkedni kezdtek a pályán. Mortimer és Murray elég magabiztosnak tűntek, ahogy ütőikkel a hajtók felé pofozgatták a gurkókat, ám ezt sajnos nem mindegyik hajtó mondhatta el magáról. Hol az egyik fiú zuhant le majdnem egy gurkó miatt, hol pedig az egyik lány, valami Winter veszítette el az uralmát a seprű fölött.
- Szerintetek ki esélyes? - kérdeztem a többieket, és hátrafordultam, kissé kellemeteln pozícióba kényszerítve ezzel a törzsemet.
- Smith és Rayson jól játszanak - hümmögött Cedric. - És Maiden is persze....
- ...de minket meg sem közelítenek! - vágott közbe Ren vigyorogva.
- Ahogy mondod - helyeseltem neki halkan, majd visszafordultam előre.
- És szerintetek? - tettem fel a kérdést a két mellettem ülő lánynak.
|
Látom még nem írtad át Gabriel adatait, ezért kicsit korrigálok rajta ha nem gond (:
Mumus: letaszítják az iskolai "trónjáról"
Állatok: Mafla úr, az elkényeztetett colourpoint kandúr
A patrónust illetően gondolkoztam, hogy átíratom skorpióra, de maradjon inkább mégis a tigris :) Köszi!
|
Gabriel Malfoy
Patrónus: tigris
Állatok: Alejandro, az elkényeztetett colourpoint kandúr
|
ELNÉZÉST KÉREK A REAGOMBAN ELKÖVETETT PONTATLANSÁGÉRT, BOCSÁNATOT KÉREK AMIÉRT NEM VETTEM FIGYELEMBE A TANTERVET!
Módosítani szeretném tehát a reagomat és még egyszer elnézést kérek!
- Viszont húsz pontot vesztett a Griffendél, amit a többiek biztos nem fognak elnézni könnyedén. De igazán Nives-re is rászállhatnának, nemcsak rám - mondta Jill, mire csak a papírra szegeztem tekintetemet.
- Huszonötöt - mondtam halkan, de ez most nem volt lényeges. Jill válaszolt Decotum egyik kérdésére, én meg szórakozottan a gondolataimba merültem. Eszembe jutott, milyen mókás volt, amikor tavaly rosszul ítéltem meg az adagokat és teljesen elrontottam a főzetemet. A kotyvalék kiégette az üstöm alját és szagát még napok után is érezni lehetett a pincék tekervényeiben. Azóta fokozottan figyelek, ugyanis kifejezetten kellemetlen élmény volt.
Bíztatóan Jillre mosolyogtam - újfent. Szívből reméltem, hogy minden rendben lesz.
Wanda könyve mellettem hanos puffanással ért földet, így gyorsan lehajoltam és visszanyújtottam neki.
- Tessék!
|
Majdnem hangosan felkiáltottam, amikor eljutott agyamig, hogy mit is válaszolt Ailith.
- Huszonöt? - Szemem tágra nyílt, kapkodtam a levegőt, és próbáltam halk maradni. - Még levont öt pontot azért, mert leléptem? Szemét Cassord... Egyszer úgy, de úgy...
Még mielőtt felpaprikázódtam volna, elszámoltam tízig, és hangosan kifújtam a levegőt.
- Ezennel sikeresen is örökre megutáltatta velem a jóslástant Cassord, és azt szeretném, ha soha többé ne támadnának látomásaim - dünnyögtem, csak úgy magamnak, bár a közelemben ülők is meghallhatták, de nem törődtem vele. A Roxfortban úgysem maradhat örökké titok, hogy rendelkezem bizonyos érzékkel a jövőbe látást illetően.
|
A pincékhez írt, tegnapelőtt 21:00-kori reagomat szeretném módosítani:
Letolásra számítottam de Decotum professzor csak elküldött a helyemre. Próbáltam gyorsan felvenni a fonalat de alighogy előkaptam a pennám megérkezett valaki a terembe. Felpillantottam és láttam amint Alilith is elfoglalja a helyét. Elővette a cuccait és folyton hangon kérdezte:
- Csak nem energiafőzet?
Válaszra nyitottam a szám de mielőtt egy szó is elhagyta volna újra kinyílt az ajtó és Jill lépett be rajta. Ő is sietve lehuppant majd valamit mondott de hogy mit azt már nem értettem. Jobbnak láttam ezekután inkább a professzorra figyelni és lekörmöltem gyorsan egy újabb mondatot.
|
Szeretném módosítani a reagomat az északi toronyhoz:
Végre megszólalt a csöngő, amely egy áldott HALLELUJÁval is felért volna. Merlinre, és ez még csak az első jóslástan az évben! Mi lesz a többin? Egy másodperc alatt összeszedelődzködtem és már másztam is lefelé a lépcsőn. Megcsapott a friss, hűvös levegő, éltető, tiszta oxigén járta át tüdőmet.
Sehol senki. Jill eltűnt, mint aki láthatatlanná tévő köpenyt borított magára.
Rántottam egyet az táskámon és kivettem belőle az órarendem: bájitaltan. Teketória nélkül lefelé kezdtem ballagni a pincék felé. Mikor a csengő felharsant, futni kezdtem.
folyt. köv. Pincék
|
Újabb javított bejegyzést szeretnék beküldeni, tekintettel az események alakulására!
Rowle behúzta maga után a kupéajtót, és leült mellém. Gondterhelt ráncokba szaladt homloka, és valahogy én is így nézhettem ki. Bátyám elővette varázspálcáját, s egy Disaudio-t suttogva biztosította számunkra a biztonságos beszélgetést. Haditerv kellett, és én már előre mosolyogtam. Kis szerencsével, némi pénzzel és szerencsével ez lesz az eddigi legjobb évem a Roxfortban.
- Jól belecsaptál a közepébe Maidennel - mondta el a nyílvánvalót Rowle, majd kényelmesen hátradőlt - A túlságosan hasonló jellemek kiölik egymást, te is tudod.
- Úgy érzem neked sem nyerte el a tetszédet - hosszan fújtam ki a levegőt, majd karba tett kezekkel befészkeltem magam az ülésbe, jó mélyen.
- Próbál úgy viselkedni, ahogy nem várod tőle, és minden helyzetből ki akarja vágni magát. Bár nyilvánvalóan idegesíti, hogy nagyobb erőt tudsz demonstrálni, mint ő, de védekezik, és az egyetlen fegyvere az, hogy nem figyel arra, amit mondasz neki - Rowle rám nézett, és lazán nekidőlt az ülésnek, majd kisimított egy szemembe lógó tincset. - Gabe, ne ráncold a homlokodat, mert ott marad a helye, és csúnya húsz éves leszel. - világ életemben utáltam, ha Rowle a külsőmről oktatott ki.
Ciccentettem, ellazítottam arcvonásaimat, majd rendeztem a hajamat, és méltóságteljesen kihúztam magam. Merőn néztem Rowle-ra. Feltűnően csinos lányt nem láttam a kupéban, aki miatt ilyen adakozó kedvében kéne, hogy legyen, így megkérdőjelezhetőnek véltem csuda nagy jó szándékát.
- Úgy beszélsz, mint aki segíteni próbál nekem.
- Talán mert tényleg ezt tervezem? - mondta sunyi mosollyal.
- Miért tennéd?
- Maiden még harmadikban kiöntötte a löttyét bájitaltanon. Tönkretette vele az akkori kedvenc pennámat. - Kérdőn felvontam a szemöldökömet. Mintha drága bátyám nem tudott volna egyből tíz ugyanolyat venni? Rowle észrevéve gyanakvó tekintetemet kelletlenül tovább folytatta:
- No meg persze, nem tetszik, hogy egy kalap alá vesz veled, egyszerűen Malfoy-nak nevezve. Mindazonáltal hihetetlenül irritáló, hogy úgy beszél velem, mintha nem az lennék, aki.
Helyeslőn bólogattam. Könyörgöm, minket mindenki megbámul! Malfoyok vagyunk és csodaszépek. Kész, az ember tekintetét vonzza a külső tökély, nincs vita.
- Ideiglenes tűzszünet? - kérdeztem, de már nyúltam is füzetkémért.
- Csak míg nem vagy túl irritáló - nevetett fel, majd már ketten hajoltunk füzetem felé, melyben minden információ szerepelt Mielről.
- Várj csak! - mondta bátyám. Pergament kapott elő, kölcsön kérte pennámat, majd már firkantott is egy levelet szokásos gyöngybetűivel. Apánktól kért információt a Maiden családról. Elégedetten elmosolyodtam. Így kell ezt csinálni!
- Te, Gabe, maradj csak olyan, mint amilyen eddig is voltál. Közönségkedvenc a Mardekárban. Bár Maidennek van egy jól kialakult baráti társasága, a házunk többsége tőlünk függ - mondta bátyám magabiztos mosollyal. És milyen igaza volt! Hazai terepen kellett volna kezdenem.
- Nem megyek ki többet a többi lény közé, csak a személyzetemmel - mondtam, majd magamban hozzátettem: és akkor nem érhet gond.
Rowle bólintott, majd folytatta, miközben füzetemet olvasta:
- Most elaltattam az éberségét. Azt hiszi valami pitiáner dolog miatt keresztbe akarsz neki tenni és nevetségesnek tart ezért - ökölbe szorult a kezem Rowle szavaira. Ennek még böjtje lesz Miel! - Viszont az már nekem fáj, hogy milyen hanyag.
- Elutasította a segítségedet. Erősnek hiszi magát - közben ujjammal a sorokat követtem, olvastam az összes információt, majd megakadt szemem a két leányzó nevén - De csak azért mert van egy baráti köre, aki mögötte áll. - húzódott végzetes döntést ígérő mosolyra a szám.
- De ez a baráti kör nem túl nagy - Rowle a szemembe nézett, és már nem is kellett mit magyaráznom. Egymás mondanivalóját egészítettük ki.
- És, mint mind a ketten tudjuk... - kezdtem bele.
- ... Tömegben az erő... - fejezte be bátyám egy öntelt, pofátlan cápavigyorral mondandómat. Tehát nincs más dolgom, mint embereket toboroznom, a felszínes barátság terén. Mi sem egyszerűbb. Elvégre ötödéves lettem, az egész hetedik évfolyam feltárult előttem!
Rowle átkarolt, és büszkén mosolygott rám. Azt hiszem nem ültünk ilyen egyetértésben egymás melett azóta hogy.... Mióta is? Nem lényeg.
Diadalittasan mosolyogva végignéztünk a nagy belterű kupéban ücsörgőkön, és elmerengtem azon, hogy lehet, hogy jövőre nagyobb térre lesz szükségünk...
|
Szeretném javítani egy reagomat, mert Miel jelezte, hogy vannak benne nem helytálló helyzetek:
Akadékoskodásból kiváló. Én nem tudom, minden ember ilyen lehetetlen, vagy mindenki ellenem fogott össze? Ideje lenne visszasétálnom a lányok közé, magamba dönteni valamit - gondoltam - Mégis miért ilyen nehéz azt tenni, amit szeretnék? Komolyan nem lehetne életre kelteni valami bábut, aki azt tenné, amit mondok?
- Nevezd kíváncsiságnak, ha neked az így emberibb érzésnek tűnik - hagytam rá Mielre a dolgot. Fogom is én a nyílvánvalót túltárgyalni! A bátyám egy félisten, olyan, mint én. Nincs olyan lény az ellenkező nemből, akinek ne akadna meg rajtunk a szeme. Megcsóváltam a fejem.
Nekem erre nincs se időm, se energiám. Lehetséges, Miel Maiden, hogy te akarsz irányítani, de nekem a kártyaosztásod lassú.
- Ha megbocsátasz - majd beléptem a mellettünk lévő fülkébe, s intettem Mielnek, hogy kövessen. Még szerencse, hogy tudtam hová ült Rowle. Miel utánam lépett egy fiúkkal és személyzetemmel feltöltött nagyobb terű kupéba. Egy emberként üdvözöltek, én pedig felsóhajtottam. Végre hazai terep!
Maiden, üdvözlégy a világomban! Végülis mardekárosok vagyunk, illő lesz együtt szórakoznunk.
Mosolyra húztam ajkam. Tömegben ellenem verhetetlen leszel Miel! Bátyámhoz léptem, s megszorítottam a kezét.
- Miel Maiden szívesen beszélgetne veled, s én elmondtam neki, hogy te is - nyomtam meg mondandóm végét, hogy éreztessem Rowle-val, hogy neki most beszélnie kell a lánnyal. Bátyám merőn nézett rám "Ugyan miért tenném?" kérdést hordozva tekintetében, mire én csak kihúztam magam, erősen kinyomva mellkasomat, célozva Miel nem mindennapi adottságaira. Rowle erre szélesen elmosolyodott. Jelzőként még végighúztam arcom élén mutatóujjam, szótlanul mondva bátyámnak, hogy segítségem lenne egy erős falazásra. Rowle megértően bólintott, bár tekinete azt ígérte, hogy sokba fog fájni még nekem ez a terelés, majd Miel elé lépett.
- Nos a húgom most nem hazudott, kivételesen - nézett lehengerlően Mielre, kit kicsit zavarba hozott a hirtelen térváltás. - Még nem láttam értelmét bemutatkoznom, de mostmár éppen idejének érzem. Rowle Malfoy.
Ó igen, kezdi már az udvarlást! - gondoltam mosollyal arcomon, míg helyet foglaltam a fiúk között. Beszédbe elegyedtem egy-egy fiúval, míg Rowle kikísérte Mielt a folyosóra, de azt még hallottam, hogy oda mondja neki:
- Pont úgy nézel ki, mint akinek leszívta az agyát a húgom, de nem kell félned, csak rossz napja van... Nehezen viseli a másnapokat.
|
Az adatlapomon merő véletlenségből és ügyetlenségből összecseréltem a szüleim nevét :D Természetesen fordítva vannak, csak valahogy nem jól jött össze. Elnézést a bakiért, remélem, hogy még időben szóltam :D
Sophie Walker
Szia! Az adatlapon majd korrigálom a hibát, és nincs semmi gond, köszönöm, hogy szóltál! :)
Anna
|
[10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
G r i f f e n d é l
H u g r a b u g
H o l l ó h á t
M a r d e k á r
Új bejegyzés
Frissítés
