Ben azafajta ember, akinek jellem�n, tettein, �s azoknak k�vetkezm�nyein gyakran elgondolkodnak az emberek. Hogy lehet, hogy egy ilyen elk�nyeztetett, sz�tsz�rt, lusta semmirekell� ennyire n�pszer� legyen? Hogy lehet, hogy ennyire hadil�bon �ll a tanul�ssal, nameg a szab�lyokkal, �s m�gis prefektus? Bizony, t�bben megk�rd�jelezt�k Rigoritas professzor �pelm�j�s�g�t, miut�n kinevezte Bent prefektusnak. S mondhatjuk, joggal, Ugyanis ilyen hanyag prefektusa r�gen volt b�rmely h�znak. Nem mintha ez csak Ben lelk�n sz�radna: nem volt � mindig ilyen, s�t, eg�szen harmad�ves kor�ig val�ban minden rendben volt k�r�l�tte. Er�s k�zepes tanul� volt, nemkereste a bajt. A sz�lei v�l�sa azonban teljess�ggel felbor�totta az �let�t,h irtelen k�tfel�l kezdt�k el h�zni, mindenhonnan �g�rget�seket hallott, kiejtett valamit a sz�j�n, �s m�r meg is kapta... Pillanatok alatt elk�nyelmesedett, elk�nyeztett�k, � pedig hagyta mag�t. Mindazon�ltal nem csak elk�nyelmesedett, de jelent�sen megkeseredett. Akkor kezd�d�tt ez a sz�tsz�rts�g, ez a hanyags�g, a nemt�r�d�ms�g. Keresi, hogy hol b�jhat ki a szab�lyok al�l, felel�tlen, �lland�an zavarja az �r�k menet�t - m�r ha bemegy r�juk - , nem k�sz�ti el a h�zi feladatait, visszabesz�l, �s ha valamihez nincsen kedve, egyszer�en nem teszi meg. De persze ha valamit szeret... Akkor viszontl�thatjuk a r�gi Bent, aki lelkes volt, �s kem�nyen dolgozott, csak sajnos igen kev�s tant�rgy van, ami ezt ki tudja bel�le v�ltani. Nincs t�l sok bar�tja, viselekd�se egyre ink�bb elzavarta maga k�r�l az embereket, m�gsincs senki, aki ut�ln�, vagy ink�bb ne kedveln�. Ugyanis b�rki sz�vesen viccel�dik, besz�lget vele, csup�n a k�zelebbi bar�ts�g�t nem k�v�nj�k. Pedig �ppen erre lenne sz�ks�ge: bar�tokra. Olyasvalakikre, akik kih�zz�k ebb�l a g�d�rb�l, �s visszahozz�k azt a kedves, mindig vid�m, lelkes fi�t, aki volt.